A Jármai

Vizsla

2017. március 10. - Jármai

Cuki ráncos, puha kölyökvizslás fotókat vártál, meg cukormázas nyálat? Szopó. Ez itt a valóság, bocs:

Vizsla. Igen, ez a neve. Nem, tényleg ez a neve. Hülye név, de ez a neve. Tudom még fokozni: sose voltam kifejezetten vizslás, sőt. Úgy általában nem rajongtam a vizslákért. Kutyapanzióm van, vannak vizsla vendégeim, elvoltam velük, de sosem éreztem a késztetést, hogy vizslát akarok, illetve volt olyan, akinél pezsgőt bontottam, mikor hazament. Van egy öreg schnauzer keverékem, és egy német dogom, én alapvetően dogosnak tartom magam, szóval mondjuk azt, hogy elviseltem a vizslák vérmérsékletét. Aztán tavaly áprilisban egy barátom talált egy magyar vizslát. Pilisjászfalunál kóborolt, az országúton, chip jó magyar szokás szerint nem volt benne, de legalább sovány volt, sérves, és foltokban hiányzott a szőre. Idehozta nekem a panzióba, ahol elfér 12, ott elfér 13 is alapon. Hát jó, majd lesz valami. Elvittem dokihoz, kapott chipet, kinek a nevére írjuk...hát Orbán Viktoré csak nem lehet, legyen akkor az enyém na, de nem tudom tényleg, hogy mi lesz vele, neve se nagyon akadt, ízlelgettem a Vespát (nálunk a gépjármű kutyanév hagyomány) de csak nem jött be, engedd be a vizslát, gyere ide te vizsla, hát így lett Vizsla észrevétlenül.

Egy utolsó mocskos köcsög volt. Első nap megverette magát a dogommal, esküszöm figyeltem végig, hogy mi lesz, mert én ilyen szuicid barmot még nem láttam, a 60 kilós dogot akarta tologatni az udvaron ez a kis keszegtestű izé, hát komolyan kíváncsi voltam mi lesz belőle. A dog egy Bud Spencer, inkább alszik, mint bunyózik, ha teheti, de a Vizsla már a hagymás babot fenyegette, muszáj volt lépni, nagy kelletlenül a földre tette hát, azóta megvannak, de ehhez tényleg pofa kellett. Mondom, ha ez ekkora tapló, én megtartom esküszöm. Pár nap múlva felhívtak, hogy örökbe fogadnák, nem tudom mit vettem be, de elhajtottam az embert, még mindig a fülemben csengenek a szavak "ne haragudj, átgondoltam, ez a kutya az enyém, nekem kell" letettem a telefont, kijózanodtam, mivanbazmeg??? Írtam a barátaimnak: három kutyás vagyok, vizslám van. Egy emberként röhögtek ki, jóvan, rátok is lehet számítani, de majd én megmutatom.

És rábasztam. Kisebbik lányom megszerette, anyu ez az én kutyám, mondta. Amúgy se én vagyok az év anyja, most mondjam erre azt, hogy nem, miközben rakásra gyűjtöm a kutyákat? Eltelt egy nyár, és végig hülye volt. (mármint a Vizsla, nem a gyerek…) Kedvenc szokása a szarevés, kedves dolog, guszta, de nem válogatós, megeszik bármit,bárhonnan, semmit elöl nem hagyhatsz, őszre a gyerek sóliszt gyurmája jutott, már kiszárított állapotban, na mondom jól van, ettől megutál a gyerek, plusz tuti bekrepálsz, probléma letudva. Persze ültem mellette fél éjszaka, hogy mi van vele, mert volt olyan idióta, hogy azt a vasárnap estét választotta, amikor orvos se nagyon, de az autóm is szervizben, nehogy el tudjam vinni, ha belé talál bújni a gyász negyed kiló sós liszttől, meg a rá megivott liter víztől. De semmi. Ez egy kibaszott túlélő.

Nem bírtam megszeretni. Összefosta a gyerekszobában a padlószőnyeget. Abban a gyerekszobában, ahová be se mehetne. Elvette a gyerektől a kaját, ugatott (undorító hangszínnel, tuti direkt nekem dolgozta ki) és megverte az öreg kutyámat. Skodát (na az ő neve is megér majd egy posztot), aki 10 éve szolgál hűségesen, akivel ezer dolgot átéltem, öreg társam, barátom. Ez a kis buzeráns meg nekiment, mikor összetalálkoztak a bejárati ajtóban. Nem vagyok rá büszke, de végigvertem az udvaron. Gyűlöltem. Idejön, befogadom, orvoshoz viszem, megműttetem a kibaszott sérvét, ivartalaníttatom, nevemre veszem, és ez a hála? Egy pillanatig nem maradt nyugton.

Télen azon gondolkodtam, mit csináljak vele. Na jó, örökbeadom valakinek, a gyereknek meg azt mondom elveszett. Az én gyerekkori kutyámat is lepasszolták anno, mikor nagymamám elköltözött a kertes házból, feldolgoztam én is (ja biztos, azért hozom fel most is…) majd a gyerek is elfelejti. Jó oké, csináljuk ezt, én ezzel a döggel nem élek együtt, 2-3 évesnek saccolta az orvos, Jézusom ez elél még vagy 12 évig, én addigra 47 éves leszek, klimaxolok, ráncosodok, és akkor itt lesz még ez is két hőhullám között, na nem!

Kutya kinn áll a teraszon 5 centire az ajtótól – látom az üvegen át – pedig nem jöhet ide, elküldtem, mert összekarmolta az ajtót, és különben is elegem van, hogy nem bír egyedül a kertben lenni, most ment ki egy perce, nem igaz, hogy átnézte az 1300 négyzetmétert, és nincs jobb dolga, mint nézni befelé, baszod menj már innen, és foglald el magad, NE NÉZZÉL!!!

Az ajtóhóz vágtam a papucsomat, (takarodj!!!) és leroskadtam a földre. Mélységes szégyen öntött el. 11 éve kutyázom, majd 10 éve oktató vagyok. Száz és száz gazdát tanítottam arra, hogyan küzdjön, hogyan változzon, hogyan oldja meg a problémákat, elítéltem azokat, akik mondvacsinált indokkal megszabadulnak kutyáktól, és bármilyen állatkínzót megrugdosnék azon az áron is, hogy kétgyerekes anyaként üljem le érte a kötelezőt. És én, tényleg ÉN gondolkozom azon, hogy mit hazudjak a gyerekemnek, ha eltűnik innen egy kutya, csak mert képtelen vagyok csinálni azt amit tanítok? Hát milyen ember vagyok én?! Mindenemet a kutyáknak köszönhetem, és ilyeneken gondolkodom? Ezt nem tehetem.

Megoldom, mert ez feladat. Megoldom, mert meg lehet oldani. Ez a kutya azért jött ide, hogy valamit tanítson nekem. De tényleg lehet tanulni szeretni? Mert ennyi bajom van, semmi más: nem szeretem ezt a kutyát, és ő sem szereti magát miattam. Szarul néz ki. Sovány, ronda, feszkós, és nem tud viselkedni. Rém rosszul kommunikál kutyákkal, az emberekre meg erőszakosan mászik simogatásért. Segítséget kér.

Mi lenne, ha a saját oktatóm lennék? Azt mondanám, tegyél energiát a kutyába, foglalkozz vele, találj neki megfelelő feladatot, életmódot. Köszbazmeg.  Bullshit. De hát ezt mondom mindenkinek, esetleg kipróbálhatom, végtére könnyebb, mint hazudni egy ötévesnek.

Úgyis akartam mantrailingezni.

És kiderült, hogy már megint egy rohadt nagy mázlista vagyok, mert ez a kutya arra született, hogy embert keressen…

 

(folyt köv.)

A bejegyzés trackback címe:

https://jarmai.blog.hu/api/trackback/id/tr9812328907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szeberenyi1 2017.03.11. 10:29:00

Nekem azt hazudták Vizslánál csak az első négy év pokol, utána megkomolyodik....hát az első tíz volt az! De bírom nagyon Vitézt! Azóta már a 16.évét tapossa. Még most is rámegy a tüzelő tinikre, mintha csak két éves lenne. Állandó fizikai kontaktus kell nekik és akkor rendben vannak. szerencsés aki tudja vinni munkába vagy velük dolgozhat.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2017.03.12. 10:41:21

"ez a kutya arra született, hogy embert keressen"
Nem, ez a kutya arra született, hogy ember lehessen.
Nekem is volt vizslám és azt kell, hogy mondjam, hogy ez a kutya azt hiszi magáról, hogy ember. Azért nem boldogulsz vele, mert kutyaként kezeled, de a vizsla úgy nem gondol magára, hanem mint a társadra. Ő részt akar venni a család életében... Felneveltem pár kutyát és a vizsla az más, az egy önálló kategória...

Illegális 2017.03.12. 11:09:59

Mikor jön a folytatás? :)

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.12. 13:50:51

Ez qrva jó volt... :-)) Kérjük a folytatást, de izibe!!!
Egy dolgot tisztázzunk! A vizsla nem kutya. Vizsla. És ebben a szóban minden benne van.

Ez egy vizslás képekből összeállított videó. Mindenki beláthatja, hogy a vizsla nem kutya.

www.youtube.com/watch?v=pcjkxoR3Y18

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.12. 13:53:49

@szeberenyi1: Nekem van 10 éves vizslám, amelyik pont ugyanolyan hülye kölyök, mint félévesen volt. Szerintem sose nő fel.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.12. 13:54:42

A poszt egy standup komédiában is elmenne. :-))

dr.oid 2017.03.12. 14:00:29

mocskosszájú senecina, a padlószőnyegpusztító trágyahányást és a napi legalább kettő kulásszájjal mért hálapuszit még hiányolom a repertoárból :D:D

belekotty 2017.03.12. 18:26:22

" ez a kutya arra született, hogy embert keressen…"

És talált.

belekotty 2017.03.12. 18:27:13

Szeretném a folytatást olvasni! Mihamarább.

xxyati 2017.03.13. 18:48:13

Hát ez óriási volt! A végét megkönnyeztem.